"Sok mindent el lehet mondani Claudio Castiglioniról, de azt nem, hogy ne lobogna benne olthatatlan szenvedély a szép motorok iránt. Számára egy motorkerékpár több, mint eszköz a távolság áthidalására vagy egyszerű szórakozásra való dolog: már ha ránézel egy motorra, a puszta pillantástól fel kell, hogy csigázódj, különben nem ér az egész semmit. Új művéről Castiglioni azt mondja: "Biztos vagyok benne, hogy sokan a szobában tartják majd. De végtére is ez mit számít? Amikor ránéznek, lesz olyan szép, mint bármilyen kép." Nos, valami ehhez hasonló filozófia mentén hozta tető alá C. C. az önnönmagának dedikált F4 CC-t. Az MV elnökének célja az volt, hogy minden idők legeltúlzottabb szériában gyártott sportmotorját alkossa meg - és ha az MV valaminek nekiáll, az többnyire sikerül. Minden alumínium darabot CNC-vel munkáltak meg, a karbon alkatrészeket kézzel alakítottak, a radiálisan szerelt Brembo féknyereg ugyanaz az egyblokkos, amelyet az SBK-ban használnak. Egy kézműipari remek. Természetesen ma már önmagukban az első osztályú anyagok - titánium, magnézium, karbon - sem okoznak túl nagy hatást, ezért aztán Castiglioniék nem mulasztották el az alkalmat, hogy a teljesítménnyel is túlozzanak egy kicsit. A négy hengeres, radiális szelepezésű blokk 1.080 köbcentiméteresre nőtt, ezzel az F4 CC vélhetően semmiféle bajnoki megmérettetésen nem fog elindulni, hanem gyűjtők és megszállottak játékszere marad. Nem használni és éjjel-nappal a szalonban tartani kiállítási tárgynak viszont bárhonnan nézzük, botorság volna. 198 LE, Euro-3-as konfigurációban, ám nyitott kipufogóval: valóban lenyűgöző adat. A végsebességet például azért kellett 315 km/órában maximalizálni, hogy egyáltalán közútra homologizált gumit lehessen fölszerelni a motorra. Ellenértéke 100.000 (százezer) euró. Keveset fognak belőle eladni. Annál is inkább, hiszen csak száz darab készül az F4 CC-ből. A hírek szerint a példányok fele már előrendelések útján elkelt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése