2011. november 26., szombat

Az arányok tükrében

A legtöbb ember jó. A jelenlegi jó kategóriába nem csak akkor lehet bekerülni, ha kifejezetten jót cselekszel, akkor is ide tartozol, ha csupán nem csinálsz rosszat. Rossz alatt a gonosz, bűncselekményeket elkövető, velejéig romlott embereket értem. Aki csak kisebb genyóságokat csinál, pl kicseszik a szomszédjával, krónikus gyorshajtó, néha köcsög és bunkó stb, az még a jó jelzőt kapja meg ebben az értelmezésben. Így végül, nagyon saccra, az emberek 10%-a tartozhat a rosszak közé. De lehet, hogy a valódi százalék még ennél is alacsonyabb.

Mégis úgy vélem, hogy a világ eseményeit elsősorban a rosszak irányítják, ők mozgatják a szálakat. Legalábbis a befolyásuk és a hatalmuk vitathatatlanul nagy. Sok szarral találkozik az ember nap mint nap, a médiából is elsősorban a negatív események hírei özönlenek ránk. A világon most jó néhányan éppen gyilkolnak, sikkasztanak, heroint árulnak, háborúznak, romba döntenek másokat (személyeket, országokat), stb.

Úgy tűnik, hogy aki igazán cselekszik, tesz valamit, az a rossz oldal. Ők lennének a bátrak? Nekik lenne merszük lépni? A jók vannak létszámfölényben. Toronymagasan. Csak a jók nem tesznek semmit. A jók nem cselekednek. A jók nem harcolnak a rossz ellen. Fásultak. Közönyösek. Birkák.

Néhányan maradtak csak a világon, akik szembeszállnak a rosszakkal. Vannak, akik hivatalból, mások meggyőződésből/bosszúból stb. De ők nem képesek nagy mértékben visszaszorítani a bűnözést, ők csak az arányokon tudnak javítani. Az arányokon, hogy a százalékos mutató a jók oldalán kússzon felfelé.

"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak." (Edmund Burke)

2011. november 12., szombat

INTERPOL

Mission possible!